Szívünk lelkünk a lovak!

Ajándék lónak ne nézd a fogát!

Ebben a menüpontban olyan lovakat (fajákat) találtok amiket én és sokan mások is kedvelnek!Ritkák és drágák!

Appaloosa

Története

A spanyol hódítók lovait a XVIII. század közepén az amerikai Nez Percé indiánok elhurcolták és faluikban tenyésztették tovább. Napjainkban az Appaloosa tenyésztését a cree indiánok végzik az Egyesült Államok és Kanada nyugati részén. Albertában a fajtának nagy hagyományai vannak.

Jellemzése

Mivel félvér és kiterjedten keresztezik a quarter lóval, ezért tulajdonságai vegyesek, tág határok között mozognak. A legjobb lovakat az arányos testfelépítés és a hibátlan lábszerkezet jellemzi. Marmagassága bottal mérve 147–157 cm között mozog, övmérete 180–195 cm, szárkörmérete 19,5 és 21,5 cm közt változik. Súlya 450–530 kg körül van. Tipikus ismertetőjele a szemein fehér ínhártya van, (fehér szín a szemben, mint az embereknél), rózsaszín bőrpigmentáció az orrlyukak és a lágyrészek körül valamint, függőlegesen csíkozott paták. A legfontosabb tulajdonsága a színe: öt elismert szőrszínt tartanak nyilván a fajtánál. * Párductarka: ebben az esetben a túlnyomóan fehér szőrszínű ló egész testén sötét, ovális kisebb kiterjedésű színes foltok vannak. Fekete, pej vagy sárga színű párductarkák léteznek. * Hófedte tarka: az egész testet beborítják a foltok, főképpen a far körül (sabraktarka). * Deres: Sötét alapszín, nagyobb fehér foltok, vagy pettyes takaró. * Márványtarka:nagyobb színes foltok a jellemzőek, amelyek tűzötté válhatnak, az egész testen elszórva. * Agáttarka: fehér és színes szőrök keverednek a testen.

Hasznosítása

Könnyen kezelhető, masszív, strapabíró ló. Barátságos természete miatt nagyon jó hátasló. Tanulékony, jó munkakészségű, ezért hobbilóként éppúgy hasznosítják, mint sportlóként. A díjlovaglásban, távlovaglásban elterjedt, egyre népszerűbb a westernlovaglásban.

Származási hely Amerikai Egyesült Államok északi része.

Vérmérséklet Melegvérű

Szín Különleges foltos

Testfelépítés Változó, arányos

Jellemzők Kis fül, jó formájú nyak, izmolt far.

Marmagasság 147-157 cm között. (Bottal mérve)

Fejforma Széles fej, kifejező szemek

Eredete Olaszország Élettere Füves préri

Hasznosítása Hátas, szabadidő-ló, lovassportok.

Musztáng

Története

Az Amerikában őshonos lovak kihalása után több tízezer évig nem volt ló földrészen. Először a spanyol Cortez 1519-es mexikói partraszállásakor találkozhattak az őslakosok lovakkal. 1541-ben a spanyol Coronado-expedíció is lovakkal érkezett és sokáig úgy gondolták, hogy a musztángok az ő elcsatangolt lovainak leszármazottai. Valószínűleg a legelső musztángok az 1500-as években Mexikóba hozott spanyol lovaktól származtak, amelyeket a telepesek tartottak. Csere és lólopások útján kerültek indián kézre. Ezen lovak közül némelyek elszabadultak és elvadultak és így gyorsan elterjedtté váltak Északnyugat-Amerikában. Az 1800-as évek közepétől a fehér telepesek elkóborolt vagy nagy számban kinn tartott lovai frissítették a génállományt. Sok farmer télen kiterelte az állatokat, majd azután ismét befogta őket vagy más musztángokat, amikor a tavasz beköszöntével ismét szükség volt rájuk. Néhány farmer úgy növelte a helyi ménest, hogy lelőtte a domináns csődört és importált csődörrel helyettesítette azt. Ezek a változtatások különösen a száraz területeken voltak hasznosak, ahol a ménesek a száraz évszakban elkülönültek és beltenyészet alakulhatott ki. 1900-ra már körülbelül egy millió vad musztáng élt Észak-Amerikában. A musztángok jó erőforrásnak bizonyultak, mivel befoghatták és használhatták vagy eladhatták őket (különösen katonai célokra), illetve táplálkozási célokból vágták le a lovakat, később inkább állateledelnek. Kártevőknek tekintették őket, mivel elették a marhák elől a takarmányt. 1900-tól a musztáng populáció drasztikusan lecsökkent. Napjainkban, a vadon élő musztáng populáció nagysága 40.000 és 100.000 közé tehető, melynek körülbelül fele Nevadában él. Párszáz vad musztáng él még Albertában és Brit Kolumbiában.

Jellemzői

Az egyes egyedek külleme között nagy eltérések lehetnek a különböző genetikai hatások miatt. Általában a teste erős, zömök, ellenálló, dús sörénye és farokszőrzete van.

Hasznosítása

Fő hasznosítása hátaslóként történik. A Területgazdálkodási Hivatal ellenőrzi a musztángpopulációt egy befogó program segítségével, felügyelik a húsmarhákkal folytatott versengést az élelemért. A legtöbb befogott lovat adoptálásra ajánlják fel. Azonban 2005 januárjában a Kongresszus módosította ezt a programot, miszerint a "10 éven felüli" vagy "a legalább háromszor sikertelenül adoptált" befogott lovak eladhatók mészárszékre. Az innen származó lóhúst Európába és Japánba szállítják, ahol magas áron adható el és csemegének számít.

Származási helyUSA

Vérmérséklet Melegvérű

Szín Minden színben előfordul

Testfelépítés Erős

Jellemzők Heves temperamentumú, erős alkatú ló. Nagyon kitartó, biztos léptű, kiváló vágtázó. Lábai hihetetlenül ellenállóak. Nehéz természetű, gyakran rosszindulatú

Marmagasság 140-150 cm körüli

Eredete XVI-XVII század Élettere Mérsékelt égöv

Hasznosítása Régen táplálék ként katonai célokra használták, ma már védett fajta

Morgan

Története

A fajta története 1795-ben kezdődött, amikor egy elszegényedett zenetanár és egyben kocsmatulajdonos Justin Morgan, kölcsönbe adott pénze első részleteként egy lovat kapott, amit Figure-nek nevezett el. A család gazdasági okok miatt átköltözött Vermontba, ahol a bizonytalan származású Massachusetts-ben született kétéves csikó nehéz feladatokat kapott. Szívós természete folytán azonban mindent túlélt és három híres fiával, (Sherman, Woodbury, Bullrush) Amerika első lófajtáját alapozta meg. A történetből Marguerite Henry Justin Morgan Had a Horse (Justin Morgannak volt egy lova) címmel könyvet írt és meg is filmesítették. Múzeumot alapítottak tiszteletére, ahol a lófajta történetét mutatják be.

Jellemzői

A feje középnagy, lapockája dőlt, marja kifejezett. Mellkasa mély, lábelőrevitele szabályos, lapockájának szabad mozgása térnyerő járást tesz lehetővé. A klasszikus Morgan ló dongás mellkasú, jól zárt törzsű, ágyéka erős, feszes. A hát inkább rövid, de széles és jól izmolt. A szár erős csontozatú. A tenyésztési szabályzat szimmetrikus fart és és szabályos hátsó lábakat ír le. Csűdjei meredekek. Minden szín megengedett, de a leggyakoribb a pej, sötétpej szín. Marmagassága 147 és 157 cm között mozog, övmérete 180 - 185 cm, szárkörmérete 19 és 19,5 cm lehet. Tanulékony, kitartó fajta, hosszú élettartamú. Alkalmazkodó típus, jó tulajdonságainak köszönhetően az egész világon elterjedt.

Hasznosítása

Akciós mozgású, kitartó, kemény fajta. Kifejezetten sokoldalú a hasznosítása, figyelemre méltó a teljesítménye nyereg alatt és kocsihúzásban is. Westernlovaglásra és szabadidőlóként is jól hasznosítható. A mai napig használják szállítási munkákra is. Az 1840-es években ügetőként, az 1900-as években lovassági lóként használták a hadseregben.

Származási hely Massachusetts, Amerikai Egyesült Államok

Vérmérséklet Melegvérű

Szín Minden szín megengedett, pej, sötétpej,

Testfelépítés Dongás mellkasú, zárt törzsű,

Marmagasság 147-157 cm között

Fejforma Középnagy, kifejező arc, nagy szemek

Eredete Észak-Amerika

Hasznosítása westernlovagás, szabadidőló, lovassági ló

És most azok a lovak következnek amiket kértettek! ;)

P. Gabriella kedvence:

Angol telivér

Története

I. Jakab (1603-1635) uralkodása alatt Angliában virágzásnak indult a lóversenyzés. Az ősi kelta ló, a galloway legjobb kancáit keleti ménekkel, arab, török és berber import lovakkal keresztezték, hogy egy tetszetős és gyors versenylovat kapjanak. Ez a ló képezte a fajta kiinduló állományát. A 16–17. században leginkább arab lovak befolyásolták a fajtát, ezidőtájt körülbelül 160 mén érkezett Arábiából, Törökországból és Berberisztánból. A keleti mének közül három, a törököktől zsákmányolt és 1687-ben Angliába került Berley Turk, az 1706-ban Arábiában vásárolt Darley Arabian és Godolphin Arabian mások szerint Godolphin Barb vérvonalára vezethető vissza apai ágon valamennyi telivér. A lóversenyek terjedésével szinte az egyetlen szelekciós tényező a gyorsaság lett. Az angol telivér törzskönyvezésének szabályai igen szigorúak. James Weatherby 1791-ban állította össze az első méneskönyvet, a General Stud Book-ot, melynek első kötete 1793-ban jelent meg. Ezután a méneskönyvet lezárták és csak az a ló minősülhet angol telivérnek, aki a méneskönyvben szereplő 237 kanca és 169 mén valamelyikének a leszármazottja. Az angol telivért nemesítőként alkalmazzák számos más fajta kialakulásánál, mert nemességet, keménységet, teljesítményt, gyorsaságot ad a fajtáknak. Mindazonáltal túlzott használata, vagy nem megfelelően kiválasztott egyedek használata idegrendszeri problémákat okozhat, melyek végső soron a használhatóság rovására mennek. A fajta magyarországi tenyésztésének megalapítása Széchenyi István és Wesselényi Miklós nevéhez fűződik. Széchenyi 1816-ban 21 telivért vásárolt Angliában. 1822-ben tovább bővült az állomány, amikor Wesselényi Miklós útján újabb 19 ló és 2 csikó került a ménesbe. 1824-ben megalapították a Pályafuttatási Társulatot és 1827-ben sor került az első versenynapra. Az első magyar méneskönyvet 1832-ben adták ki. A magyar telivértenyésztést az 1874-ben született Kincsem tette világhírűvé, akinek világrekordját azóta senki sem döntötte meg. 54 versenyen 54 győzelmet ért el. 1946-ban az 1943-44-es, 745 egyedszámú kancaállomány alig egy századával indulhatott újra a tenyésztés. A kancák nagy része eltűnt, a Magyar Méneskönyv X. Kötete szerint, több mint 2000 telivér veszett el. Sok telivér került szovjet és cseh ménesekbe. Ezért a tenyésztés fenntartására két évtized alatt francia, angol, ír, nyugat- és kelet-német, olasz, osztrák, szovjet, cseh importból származó kancákat soroltak be a magyar ménesekbe.

Jellemzői

Testalkata atlétikus, feje száraz, nyaka hosszú. Izmos kiemelkedő marral rendelkezik, melynek magassága bottal 150–170 cm, szárkörmérete 18–22 cm. Háta középhosszú, ágyéka feszes. Hosszú jó izmolt fara gyakran egyenes, mély dongás mellkasa van. Végtagjai szikárak, lábállása elöl gyakran franciás, hátul a nyitott csánkok jellemzőek rá. Mozgása lapos, a vágta a legjobb számára, ebben a jármódban a világ leggyorsabb lova. Színe bármilyen lehet, a tarkát kivéve. Legjellemzőbb a pej, de gyakran sárga, fekete vagy szürke színű.

Hasznosítása

Elsődleges hasznosításában a lóversenyzés. A galopp-pályákon szinte kivétel nélkül angol telivérek versenyeznek, de a militaryban és más lovassportokban is jellemzően magas a részvételi arányuk. Mivel fejlődése gyors a kétéveseket már versenyeztetik.

Származási hely Anglia Anglia

Vérmérséklet Melegvérű

Szín Bármilyen szín, kivéve a tarkát.Jellemző színe a pej, sárga, fekete, szürke.

Testfelépítés Elegáns J

ellemzők Bátor, egyes egyedek nehéz természetűek.

Idegrendszerük kissé túlfeszített.

Marmagasság 150–170 cm között

Fejforma Feje izmos, kiemelkedő

Eredete XVII–XVIII század Hasznosítása Lóversenyzésre

D. Szilvia kedvence:

Taki

A vadló (Equus ferus) Eurázsia mérsékelt égövi területein őshonos páratlanujjú patás állat. Egyik alfaja a közép-ázsiai sztyeppeken élő, fűevő, 124–145 cm marmagasságú Przsevalszkij-ló (Equus ferus przewalski). A mongóliai Góbi-sivatagban ma már csak 250 példányra becsült állománya él, Kínában pedig jelenleg is tart a visszatelepítésük.[1] Másik alfaja, a kelet-európai sztyeppeken őshonos tarpán (Equus ferus gmelini), amely mára kihalt. A háziló (Equus ferus caballus) a tarpán háziasított változata. Állatkertekben több ősi jellegű háziló fajta keresztezésével „visszatenyésztették” a tarpánt, vagyis egy ahhoz nagyon hasonló fajtát hoztak létre. A világ sok részén – pl. Észak-Amerika, Afrika, Európa, Ausztrália stb. – élnek házilovak elszabadult példányaitól származó, elvadult állományok, a köznyelv őket is gyakran „vadló”-nak nevezi. Az észak-amerikai elvadult lovak „musztáng” néven ismertek.

Ország: Állatok (Animalia)

Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)

Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)

Osztály: Emlősök (Mammalia)

Alosztály: Elevenszülők (Theria)

Alosztályág: Méhlepényesek (Eutheria)

Öregrend: Laurasiatheria

Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla

Család: Lófélék (Equidae)

Nem: Equus Faj: E. ferus

K. Virginia kedvenc lova:

MUSZTÁNG

Története

Az Amerikában őshonos lovak kihalása után több tízezer évig nem volt ló földrészen. Először a spanyol Cortez 1519-es mexikói partraszállásakor találkozhattak az őslakosok lovakkal. 1541-ben a spanyol Coronado-expedíció is lovakkal érkezett és sokáig úgy gondolták, hogy a musztángok az ő elcsatangolt lovainak leszármazottai. Valószínűleg a legelső musztángok az 1500-as években Mexikóba hozott spanyol lovaktól származtak, amelyeket a telepesek tartottak. Csere és lólopások útján kerültek indián kézre. Ezen lovak közül némelyek elszabadultak és elvadultak és így gyorsan elterjedtté váltak Északnyugat-Amerikában. Az 1800-as évek közepétől a fehér telepesek elkóborolt vagy nagy számban kinn tartott lovai frissítették a génállományt. Sok farmer télen kiterelte az állatokat, majd azután ismét befogta őket vagy más musztángokat, amikor a tavasz beköszöntével ismét szükség volt rájuk. Néhány farmer úgy növelte a helyi ménest, hogy lelőtte a domináns csődört és importált csődörrel helyettesítette azt. Ezek a változtatások különösen a száraz területeken voltak hasznosak, ahol a ménesek a száraz évszakban elkülönültek és beltenyészet alakulhatott ki. 1900-ra már körülbelül egy millió vad musztáng élt Észak-Amerikában. A musztángok jó erőforrásnak bizonyultak, mivel befoghatták és használhatták vagy eladhatták őket (különösen katonai célokra), illetve táplálkozási célokból vágták le a lovakat, később inkább állateledelnek. Kártevőknek tekintették őket, mivel elették a marhák elől a takarmányt. 1900-tól a musztáng populáció drasztikusan lecsökkent. Napjainkban, a vadon élő musztáng populáció nagysága 40.000 és 100.000 közé tehető, melynek körülbelül fele Nevadában él. Párszáz vad musztáng él még Albertában és Brit Kolumbiában. Jellemzői Az egyes egyedek külleme között nagy eltérések lehetnek a különböző genetikai hatások miatt. Általában a teste erős, zömök, ellenálló, dús sörénye és farokszőrzete van.

Írjátok meg továbra is az álom lovatok fajtáját a tibiwww@citromail.hu címre!

Csak bátran!